2010. december archívum

Csalódni eg barátban hatalmas előnyöket és hátrányokat jelent.első sorban csalódni és döhösnek lenni…másodsorban pedig megtanulunk másként nézni a világra.Én csalódtam és utálom nagyon xy-t. De tanultam valamit.Én marha gazdag vagyok.egy család.egy rakat barát.meg tető a fejem fölött.

“Százszor csalódni magunkban, mint egyszer csalódni a legjobb barátban…”

” A porno az egyetlen olyan műfaj, ahol 100%-os a happy end! “

Mindannyian vesztünk el olyanokat, akiket szeretünk. Hogy másképp tudnánk meg, hogy milyen fontosak számunkra?

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata.
Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te
magad vagy.

A bizalom törékeny kincs: ha egyszer elnyertük, óriási szabadságot
kapunk általa, de ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni.

“Van a csend, és van az a csend, amit csak a barátoddal osztasz meg. A kettő távolról sem ugyanaz. De ezt igazán csak akkor látod, amikor az utóbbi már nem létezik.”

Minden mesének egy tanulsága van: végül mind elbukunk.

“Üresség mit érzek belül,
Nincs velünk az kit szeretünk,
Nincs velünk ki megnevetetett,
Nincs ki azt mondja szeretlek!
Gyere vissza elveszett idő,
Gyere és ölelj szorosan,
Mondd hogy itt vagyok és itt is maradok!

Nem kell olyan barát, ki csak szóval szeret.

Rosszkedvedet hiába babusgatod, attól nem javul meg.

-Te vagy az egyetlen férfi akire mindig számíthatok. Melletted úgy érzem önmagam vagyok és ez jó dolog..
Az az igazság, hogy szeretlek.. Elmondani sem tudom mennyire…
Nem árulhatok el mindent annyi mindent mondanék… Annyi a kimondatlan szó…
Szeretném ha tudnád ha baj van rám mindig számíthatsz.. Sosem hagylak
cserben.. Örökké vigyázok rád a szavamat adom.. Örökké a barátod leszek…
-Csak a barátom?
-Ennyit tudok nyújtani…

=[

“Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni
szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást,
majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is
feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá,
hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt,
hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent
sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy
halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet.
Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit
szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják
meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest
legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a
legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják
meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk
azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek
begyógyuljanak.A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell
megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek,
de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy
bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti
ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell
tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis
szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk
magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.”

Olyan nehéz minden nap a szemedbe nézni,
és tudni hogy talán másképp is lehetett volna.

Vannak álmok, amelyek jobb ha nem teljesülnek.

Töröld meg a szemed, hogy tisztán lásd, ahogy összetörnek előtted az álmaid…

„Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.

“I don’t know why but when I look in your eyes I felt something that seems so right
~Nem tudom miért, de ha a szemedbe nézek, érzek valamit, ami oly igaznak tűnik” ^^

“Az álom valami, amire igazán vágysz, ami igazán fontos neked. Az álom valami, amit elképzeltél, és amiről nem szabad lemondanod. Mindegy, hogy nem érti senki, mindegy, hogy mit gondolnak róla. Ez a Te álmod, és mindet meg kell tenned érte, hogy valóra váltsd!Mindent. Nem szabad, hogy érdekeljen, mit gondolnak róla az emberek.”

“Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.”

“Kislánykorodban azt gondolod, hogy minden az elképzeléseid szerint alakul majd, bármit elérhetsz és egy szép napon hozzámész álmaid hercegéhez… Persze ahogy telnek az évek egyre tapasztaltabb leszel és lassan rájössz, hogy az élet nem egészen olyan mint egy tündérmese… De az ember egy ponton rádöbben, hogy rajta múlik megírja-e a saját tündérmeséjét…”

“Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad.”

“…lassan de biztosan kiölte belőlem a gyereket… Mert nem tetszett neki, hogy az ellentétét látom annak amit ő… Csak azért, mert nem tetszett neki, hogy komolytalanul képes voltam órákon át a természetben, egy fa alatt feküdni, nem törődve másokkal… Csak azért mert nem tetszett neki, hogy én akkoris mosolyogtam, amikor semm okom nem lett volna rá… Csak azért mert a bennem dúló szeretetet úgy fejeztem ki, hogy néha belecsíptem eggyet a karjába…És én hittem neki… Hittem , hogy amit csinálok az komolytalan dolog, és ha folytatom senkinek nem fogok kelleni. Elhittem, hogy bennem van a hiba és dolog amit teszek, megbánt másokat. Főleg őt… Elhittem amikor azt mondta, hogy én megbántom őt, semmibe veszem és gátlástalanul kifigurázom a érzéseit. és közben észre sem veszem. Mert én semmit sem veszek észre ami körülöttem történik. Talán igaza volt… mert én nem foglalkoztam a politikával, a háborúkkal a természeti katasztrófákkal, a globális felmelegedéssel , a tőzsdével,se azzal , hogy épp mit írnak az ujságok… És mikor állást kaptam büszke voltam magamra, hogy képes voltam változni.. Képes voltam felnőni és törődni az embertársaimmal. Hogy megtanultam kezelni a pénzt, hogy letettem a jogsit, és lett egy piros sportkocsim, hogy minden este amikor lefekszek arra gondolok hogy: „igen.. ezaz..”…és a végén de legutolsó sorban megtanultam hazudni és az érzelmeimet elrejteni. Így 40 felé közeledve, sikeres politikusként, rájöttem, hogy nemcsak hogy ki ölte belőlem a kislányt… De egy tömegcikket is gyártott belőlem… És azt is sikerült elérnie, hogy mikor a 14 éves tinédzser lányom, hiúan és segítőkészen, mosolygó arccal azt mondja: „ Anya! nem kell ezt csinálnod…!” – én egyszerűen gondolkodás nélkül rávágom: „Kislányom.. Nőlj már fel végre…!”

Elválnak útjaink…változnak álmaink.

“Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám…“

“Már nem gyötrődsz a múlton, úgy érzed elfeledted őt, de meglátod egy másik lánnyal, s összedől elképzelt jövőd.Nem számít utána kivel voltál, s mit tettél nélküle, mert ha újra látod fáj, s rájössz milyen boldog volt a múlt vele.S most a keserű jelenben élsz, mely nem boldogtalan, csak hiányos, ráébredsz,hogy még mindig szükséged van rá, de ez jelentéktelen most. Hisz, mit is tehetnél ellene miközben ő már nem szeret, nem érdekled, ez szívfacsaró érzés, de mit is tehetnél hisz a múlt már porrá lett. Hányszor mondtad már hogy túltetted magad rajta, s mondanád most is, de hiába lenne a csalfa hazugság, nem kell olyan élet mely hamis. Hisz életed részévé vált attól a perctől mikor megismerted, s hiába megannyi erőlködés, hiába, hisz úgysem feleded. Nem maradt más, mint hogy beletörődj a ténybe, s belátod vele már nem lesz közös jövő ebben a létbe. Akkor jó volt, most már vége nem lesz baj ha elfeleded végre, rájössz mi a helyes s pontot teszel e sor végére…“

“Az érzéseimnek nem parancsolhatok, és maga az a tény, hogy az ember szeret, egyszersmind jogot is ad rá, hogy szeressen, bárhogy is csóválja a fejét a világ.”

“Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem
fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is
szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem
csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.”

Since there’s no more you and me..
It’s time I let you go
So I can be free
And live my life how it should be
No matter how hard it is I’ll be fine without you
“Yes I will”.

Amióta nem vagyunk már együtt..
Itt az idő, hogy elengedjelek
És szabad lehetek
És úgy élhetem az életem, ahogy kéne
Nem számit, hogy milyen nehéz, el leszek nélküled
“Igen ezt akarom”.

“A legjózanabb fej sem képes elhinni -noha tudja- hogy a
szerelme egyszer
megszűnik: valóságnak érzi az illúziót, és bár jól tudja, hogy csak
illúzió, jobban ragaszkodik hozzá, mint a valósághoz.”

Ha nem szólsz hozzám azt remélem, nem
mondok neked olyat én sem.A szavak mind úgy tapadnak hozzám ahogy a
levelek ősszel a kerítésre.Úgy hiszed hogy csak velem lehetsz boldog én
meg sokszor hogy, hogy csak veled nem.Pedig ahogy most állnak a dolgok
arra vártam egész életemben…”

*Tudom,hogy nem illek hozzád, és te nem illesz hozzám.
De mikor éjjel bújsz, valahogy mindig a szívem legmélyéről húz az érzés. ……
Mindig egy újabb csínnyel csábít titkos kalandra,
amit eltapos a hajnal, igen tudom, holnapra semmi sem maradna.
De a tegnap a miénk,…..*

“Még mindig szükségem van rád,
Még mindig törődöm veled,
Bár már mindent elmondtunk és megtettünk,
Még mindig érezlek, mintha melletted lennék,
De te még mindig nem teszel semmit

Most nézz rám,
Ahelyett, hogy továbblépnék,
Nem akarom észrevenni,
Hogy mindig önmagamat ismétlem.
Igen, leragadtam egy pillanatban,
Mely nem tarthatott sokáig.

Megharaptam a nyelvem és “nyaldosnám a sebeimet”, ha lenne mivel. Nem tudsz segíteni?

H*a* *a* b*e*t*ü*k* k*ö*z*ö*t*t* *c*s*i*l*l*a*g*o*k*a*t* l*á*t*s*z* *s*z*ü**k*s*é*g*e*d *v*a*n* *s*z**e*x*r*e*!*

Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már messze.

*Csak néztem, ahogy elmegy. Nem tettem semmit. Hidegen elköszöntünk egymástól, még ha belül üvöltöttem is, hogy „maradj”.*

“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

“Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.”

“I never felt this way before
Everything that I do
Reminds me of you..”
~Sohasem éreztem ezt azelőtt
minden,amit teszek
rád emlékeztetnek..”

A bátorság egy ponton túl már őrültség.

“Az ember 100 dolgot akar; 89 és felet megkap.9-et megszerez .Felet befejez.. és abba az egybe hal bele, ami nem lehet az övé!”

“Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön
felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák,
mindenféle színű labdák repülnek felém, Ha van egy ideálom, akkor az
olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor
hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete
labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön
fekete labda, De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy
tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem
kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az
embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő
elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy
ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben
elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem
ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy
év múlva, hogy a fekete nem is jó.”

Összetépehetem a fényképedet, de az arcodat hogy felejtsem el?

нáηуšzσя ℓáттαм мáя α ƒιℓмüηк,
нáηу éν тєℓт єℓ??
нáηуšzσя кéятєм ηє zαναяנ öššzє?
υgує ємℓéкšzєℓ?υgує νáяšz мég яáм?
υgує gση∂σℓšz αяяα…?
нáηуšzσя кєz∂тüк úנяα,
нáηу ¢šóк νσℓт α тιє∂..?
нáηуšzσя öℓєℓтéℓ мєg..?
υgує ємℓéкšzєℓ мég?
нáηуšzσя öℓєℓтєℓєк áт..?!

A mese olyan mint az élet: megpróbálják szépíteni…

“plafonomon az élet szabályait kutatva egy dolgora jöttem rá: hogy semmi sem biztos..”

” Mondd ki amit érzel, csináld amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz. ”

“…Szíved mást diktál, mint az elméd. Eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!”

“Elmúlt hát minden, nem érzel semmit. Meggyötört a tehetetlenség és sok-sok hazug szavad, de most mégis az fáj, hogy megmondtad az igazat.”

“Mostantól
úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék
szeretni, de nem te leszel az egyetlen.
Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni.És észreveszem hogy más fiúk is
léteznek.
A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a
boldogságra.
Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az
enyém…
Fáj, és nagyon nehéz, de továbbkell lépnem…és most az egyszer nem miattad,
hanem magam miatt.”

“De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondatlanul.”

“Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól, és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked, sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”

Napokig vádolta magát. Nem értette, mit ronthatott el, mit csinálhatott rosszul, amiért az ágyról a sarokba dobták. Ő mindig ugyanúgy viselkedett. Meghallgatta a kislány érdekes vagy épp haszontalan történeteit, könnyeket szárított fel, mosolyokat csalt az arcára, éjjel pedig szorosan ölelve védte álmát. Mégis száműzve lett. Végignézett magán. Kopott szőr, bal karja majd leszakadva, a szemei sem fényesek már, mint fiatal korában. Végül is ő megértette a kislányt, hogy így már nem kellett neki. Egy nap új lakót kapott a szoba. Egy másik játékmackót, akinek még selymes, puha volt a szőre, hozott haza a kislány és rögtön az ágyába fektette. A játékmackó a sarokban sírt. Mérges volt, hogy a kislány ilyen hamar elfelejtette őt, és talált mást helyette. Hiányoztak neki a közös emlékek, a közös álmok.
Azóta évek teltek el. Már kész nő lakik abban a szobában, akinek számos mackója van. Az évek során kapott kicsit és nagyot, fehéret és barnát. Voltak, melyek néhány hét után eltűntek, de vannak, akik évek óta hű társai. És igen, ma már a kis kopott játékmackó is ott csücsül a többiekkel. Lehet, ütött-kopott és régi, de pont ettől értékes. Kitartott akkor is, mikor nem kellett és, amikor a kislány újra kezébe vette ő csak ölelésre vágyott, nem vádolta a történtek miatt, nem haragudott. Talán azért, mert ő csak egy játékmackó, aki szeretni akar.

Éppen azt kívántam, bár tudnám, Te mire gondolsz…
Azt is kívántam, bárcsak el tudnám hinni, hogy tényleg létezel. És azt is kívántam, bárcsak ne félnék…Azért félek, mert… hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig Veled. És attól félek, hogy Én Veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna…

Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.

Szóval Én vagyok a kedvenc kábítószered?
- Igen, az a helyzet, hogy pontosan az vagy Nekem: a legtisztább heroin!

(…)
a mese azért van, hogy a gyerekeknek később fájjon a valóság. Szánalmas
próbálkozás, hiszen elzárni úgysem lehet őket a világ elől, miért ne adnánk hát
nekik több időt, hogy beleszokjanak? Önző módon nem akarjuk látni a könnyeiket.
Nem őket féltjük – magunkat.

A múlton rágódva nyalogatod a
sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni.
Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted
ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi.
Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli
szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt
emlékei alapján cselekszel, reagálsz sohasem a jelenre felelsz. Nem
veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az.Soha ne nézz hátra, sohase
foglalkozz a múlttal, ami elmúlt az örökké elmúlt, és a jövőre se
gondolj, hiszen ami még nem jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a
folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap
már nem a tegnap és nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból
a múlt nincs többé.

“Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem. Elárul az arcod, de nem
beszélsz te sem. A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Mondd:
Miért jó így nekünk?”

“Gyere közelebb! Még…Még…Közelebb…!! …Most én akarlak ellökni magamtól ! <3

“Olyan sírhatnékom van. nincs jó kedvem. de különösképpen rossz
sincsen. olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú
érzései, mint ahogyan az eső esik most. lassan. lágyan. gyengéden. és
mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem
jó, valami nem kerek, valami nem egész.
Nem vagyok jól. nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. most
megint az írásba menekülnék. vagy egy telefonba. hozzá. vagy neki. érte.
Néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok
minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán
semmi.
Eröltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is…de
nem megy,… most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem
gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy
esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva
érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a
csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsímogat esés közben.
Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre…
de jó lenne, ha itt lenne most mellettem…”

“.. És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: “Miért vagy olyan szomorú?” Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni, ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit..”

“Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak én maradok itt. Csak én nem tudok
tovább lépni. Csak én nem tudok a jelenben élni. Csak én nem tudom
hátra hagyni a múltat. Csak én nem tudlak elfelejteni! Csak én nem…”

,,Egy kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus- jó üzletember lévén, eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli vásárlót vonzott oda. Aztán felengedett egy kéket, egy sárgát, és végül egy fehéret is. Egymás után szálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kisfiú egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét, az is felszállna ugyanolyan magasba, mint a többi?
Az árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufit, és miközben szállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem AMI BELÜL VAN, AZ EMELI A MAGASBA.”

I don’t want a lot for Christmas, there’s just one thing I need
I don’t care about the presents underneath the Christmas tree…
I won’t ask for much this Christmas, I don’t even wish for snow,
I’m just gonna keep on waiting underneath the mistletoe,
‘cuz I just want you for my own more than you could ever know
Make my wish come true! All I want for Christmas is you”
~ Nem akarok sok mindent karácsonyra, csak egy dologra van szükségem
Nem érdekelnek az ajándékok a fa alatt..
Nem kérek sokat idén, még havazást sem várok
csak várok tovább a fagyöngy alatt
mert csak téged akarlak magamnak, jobban mint valaha gondolnád
váltsd valóra a kívánságom, minden amit akarok karácsonyra, az Te vagy”

Boldog Karácsonyt!

Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.

” egy újabb éjszaka, itt vagyok veled egy újabb érintés, amitől megremegsz…”

“Az angyalok olyanok, mint a hópelyhek: mindegyikük különleges, egyedi.”

Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy.

Mikor megismertelek, még nemtudtam, nem gondoltam, hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek.

“Pillangók a gyomorban, ha csak rám néz, ha hozzám ér, ha megcsókol, ha átölel.”

——————————————————————————————————————————–

“Legkisebb gondja is nagyobb, hogy érdekelje ki mit mond róla és ki mit hallott…”

“Karcolások lesznek mindig, de a felszínt sértik…”

” Valójában mindig menekültem az összes sráctól aki igazából tetszett… “

Állandóan veszekedtek. Minden nap sértegették egymást. De a
nézeteltéréseik dacára egy valami közös volt bennük: Imádták egymást.

“Vannak szívek, melyek nem éreznek. Nem lehet őket megsebezni, nem véreznek.
Ezek a szívek gyengéken ejtenek sebet, táplálnak bennük egy hamis hitet, ők is célba érnek-majd eltűnnek, s maguk után hagyják a sebesültet.”