Ki az az ember

                    Aki mindig velem van,

              Ha sírok, vagy ha örülök? Ki az,                                             Aki

          Azt mondja, hogy fontos vagyok? Aki                     Soha el nem hagyott, aki

        Együtt örült velem, és sajnálja, hogy el             kell majd mennem? Ki lehet az,

    Kit nem érdekel, a hajam színe, vagy az, hogy milyen magas vagyok? Van-e valaki,

  Akinek számít, hogy a szemem örömtől, vagy könnytől ragyog? Él még a Földön egy

  Ember, akinek nem az kell, hogy pénzem legyen, hanem én érdeklem? Hogy hol élek,

   Hogy mit kérek. Nekem nem kell a színjáték, nem kell a dráma. Csak az angyalok még

      Tiszta álma! Nem kérek bonyolult szöveget, csak sokat eláruló szemeket! Nem kérek

        Más barátot! Téged kérlek, mert te vagy őszinte! És Te vagy az, aki tudja, hogy mi

           A barátság. Fölösleges a beszéd, egy pillantás bőven elég, s tudod, hogy mi  baj

             Látod, ha rossz a kedvem, mindig meghallgatsz engem, és nem nevetsz rajtam,

                Hanem velem nevetsz! Ne félj attól, hogy elballagunk, hiszen mindig együtt

                    Maradhatunk, hogyha Te is akarod! Ha pedig úgy hozza az élet, hogy

                       Mégis el kell válnunk, emlékezz rám, s hogy volt közös álmunk!

                          Emlékezz majd, hogy mennyit nevettünk, ne felejtsd el, hogy

                             Kiket szerettünk. Emlékezz azokra a szavakra, miket

                               Csak mi értünk. Ha el is felejtesz majd engem,

                                  Jusson eszedbe, hogy nekem mindig

                                     Szép emlék leszel, akármilyen

                                      Rosszat is teszel a legjobb

                                        Barát szóról mindig,

                                         Évek múlva is

                                          Egy ember

                                            Jut majd

                                           Eszembe:

                                               TE!

...

                               Színház az életem                              

Beléptem, az előadás elmaradt,
A színház játék nélkül hallgatag.
A színpadra lépve
Mint szereplő álltam,
Színdarab képébe
életem láttam.
Mások eljátszották
Kiskorom báját,
Én felmondtam hozzá
Igaz monológját.
A zene felhangzott.
A hegedűnek húrja
Felidézte múltam
Újra és újra.
Mire a zenének vége lett
És én boldog lettem
A színháznak őre
Fényt gyújtott felettem
Akkor vettem észre
Csak egyedül álltam.
Mosolyom volt nékem
Csakis a mentsváram
Kisétáltam lassan,
De még visszanéztem
Az őrnek könny csillogott
Fáradó szemében.
Hát csak sírjatok népek
Most már ti is értem!
Senki nem adta meg
Amit eddig kértem.
Most én fogok nevetni,
Könnyt okozni néktek!
Szívemet fagyasztom
Melegét ne kérjétek
Színházba eljátszom
Mi zajlott le bennem
De a végső felvonásnál
Megjajdul a lelkem.
                                                                      Verba Maya

  

Oldal: Színház az életünk.Játsz!
SZILVIA ez meg az..... - © 2008 - 2025 - albertus.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat