SZILVIA ez meg az.....

“Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem
fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is
szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem
csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.”

Since there’s no more you and me..
It’s time I let you go
So I can be free
And live my life how it should be
No matter how hard it is I’ll be fine without you
“Yes I will”.

Amióta nem vagyunk már együtt..
Itt az idő, hogy elengedjelek
És szabad lehetek
És úgy élhetem az életem, ahogy kéne
Nem számit, hogy milyen nehéz, el leszek nélküled
“Igen ezt akarom”.

“A legjózanabb fej sem képes elhinni -noha tudja- hogy a
szerelme egyszer
megszűnik: valóságnak érzi az illúziót, és bár jól tudja, hogy csak
illúzió, jobban ragaszkodik hozzá, mint a valósághoz.”

Ha nem szólsz hozzám azt remélem, nem
mondok neked olyat én sem.A szavak mind úgy tapadnak hozzám ahogy a
levelek ősszel a kerítésre.Úgy hiszed hogy csak velem lehetsz boldog én
meg sokszor hogy, hogy csak veled nem.Pedig ahogy most állnak a dolgok
arra vártam egész életemben…”

*Tudom,hogy nem illek hozzád, és te nem illesz hozzám.
De mikor éjjel bújsz, valahogy mindig a szívem legmélyéről húz az érzés. ……
Mindig egy újabb csínnyel csábít titkos kalandra,
amit eltapos a hajnal, igen tudom, holnapra semmi sem maradna.
De a tegnap a miénk,…..*

“Még mindig szükségem van rád,
Még mindig törődöm veled,
Bár már mindent elmondtunk és megtettünk,
Még mindig érezlek, mintha melletted lennék,
De te még mindig nem teszel semmit

Most nézz rám,
Ahelyett, hogy továbblépnék,
Nem akarom észrevenni,
Hogy mindig önmagamat ismétlem.
Igen, leragadtam egy pillanatban,
Mely nem tarthatott sokáig.

Megharaptam a nyelvem és “nyaldosnám a sebeimet”, ha lenne mivel. Nem tudsz segíteni?

H*a* *a* b*e*t*ü*k* k*ö*z*ö*t*t* *c*s*i*l*l*a*g*o*k*a*t* l*á*t*s*z* *s*z*ü**k*s*é*g*e*d *v*a*n* *s*z**e*x*r*e*!*

Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már messze.

*Csak néztem, ahogy elmegy. Nem tettem semmit. Hidegen elköszöntünk egymástól, még ha belül üvöltöttem is, hogy „maradj”.*

“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

“Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.”

“I never felt this way before
Everything that I do
Reminds me of you..”
~Sohasem éreztem ezt azelőtt
minden,amit teszek
rád emlékeztetnek..”