0b4bee78505a205c2d14a60da6756ac1 Idézetek. 229.

Villanypóznán himbálózik bennem az én…

Bársonyba csomagol az alkohol,
Valami bennem rosszat szimatol…

Hogy a hintaágyba csak a holnap van hátra, és kész,
Mindenki mindenki szemébe néz…

Gyere el a Holdra velem, odaadom a fél szendvicsem…

Ami él, ideér,
Ereimben táncol a vér,
Lobbanó kén a gyufán, vagyok én.


Jól kiszáradt dohányba tekerem a Holdat,
Pár hajnali csillag a nyelvemre olvad…


Tőlem nem kell, hogy elköszönj,
Holnap már nem emlékszel rám…

Most révbe ér bennem minden szenvedély,
S virágporból, ha itt van, koszos utcákat szippant a nyár.

Mikor az ingem nadrágomba tűrtem, aztán véletlen nálad ébredtem…

Odabentről mindenki álmodja kifelé önmagát
Minden nap egy árnyékkal több vagy,
De nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak,
És önmagamban kereslek,
Csak az álom használ egy öntudatlan testet…

Ne figyelj semmire, a világ pont olyan akar lenni, mint Te!