"Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni."
|
|||||||
Állok az ablakom előtt, s várom hogy megjelenj... Bár tudom, hogy nem jössz - érzem -, s csak a képedet nézhetem... Ajkamon a szó hangtalan, s csillogó tekintetem némán nézi képedet. Egyre jobban érzem hiányod, de hiába kiáltok...- nem hallja senki sem. Szeretnélek látni, érezni .... tudom, hogy nem fog menni, mert nagyon messze vagy tőlem. Vágyom az ölelésedre, bőröd illatára, de már csak az emlékek maradtak meg nekem... Ezért csak állok az ablak előtt - némán, könnyek között, s nézem, ahogy lemegy a nap... De Te, akkor is az eszemben vagy, - ÖRÖKKÉ...!" ![]() |
|||||||
Villanypóznán himbálózik bennem az én… Bársonyba csomagol az alkohol, Hogy a hintaágyba csak a holnap van hátra, és kész, Gyere el a Holdra velem, odaadom a fél szendvicsem… Ami él, ideér, Most révbe ér bennem minden szenvedély, Mikor az ingem nadrágomba tűrtem, aztán véletlen nálad ébredtem… Odabentről mindenki álmodja kifelé önmagát Ne figyelj semmire, a világ pont olyan akar lenni, mint Te! |