Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek,
és szótlan mondhatom el néked,
hogy már nem félek!
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,
elvezet majd hozzád, kedves,
és örökké így marad.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. “A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták..” Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek..
Talán a szerelem az, mikor egész éjjel hallgatnád a hangját, és nem fáradnál bele ebbe a hallgatásba.
Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is ha esik vagy havazik.. de mi mást tehetnék ha egyszer szerelmes vagyok belé?
Mi a szerelem ? Egy útvesztő, amin összezavarodva mész keresztül, óriási kockázatokat vállalva. Csak két kiút van: a szíved összetörik, vagy pedig boldog leszel. De nem számít, mennyire keményen is próbálkozunk, újra és újra szerelmesek leszünk.