SZILVIA ez meg az.....

Egyszer talán rájössz,feleszmélsz,
hogy igazán már sosem élsz.
Mert kit igazán szerettél,
buta módon elfeledtél.

És csak sajnálod majd magad,
hogy kezed vértől tapad.
Mert ki szeretett téged,
a saját vérében érted égett.

Tudod majd,hogy miattad tette,
csak amit neked adott,azt vissza vette.
Az életet,mely csak tiéd mellett működütt,
s most tied nélkül,sajátjára ütött.

És amikor már föld alatt lesz,
s levegőt többé soha nem vesz.
Te nem tudsz majd mást tenni,
csak sírja fölött,megállás nélkül könnyezni.

A megbocsátás előre megfontolt szándékkal elkövetett szeretet.

Az igaz barát a jókivánságait az én érdekemben mondja!

Hibáidat javítanám, ha nem szeretném öket annyira!

A szív akor is szeret, ha a másik nem érdemli meg!

Nemsokra megyünk a barátságban,ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani az apróbb hibákat!

Elkezdtem valamit, amit a mai napig csak én tudok,
senki nem kérte, de én mégis odafutok.
Odalépek hozzád, hogy érezhesd még egyszer,
elmeséltem mindent, de elmondom ezredszer.
Ott voltam veled, amikor bajban voltál és néztél némán,
én tettem a dolgom és nem érdekelt, hogy mi bánt.
De még mindig ott állok, a kis banda ott téren,
terveket szőttünk, hogy kinek lesz majd érem,
ki lesz az majd közülünk, aki felállhat ott a dobogón,
én magamról hittem, de sajnos csak egy monológ.
Az élet az egy körforgás, bármit is teszel,
én nem mondtam nagyokat, bár tudom, hogy még hiszel,
bár nem ismersz még mindig,
és nem érted az egészet,
elmondom majd egyszer, és elkezdesz majd hinni.
Megtalálod magad, de lehet, hogy nem érted,
a pokol itt jár köztünk, majd felemel az égbe.

"Rosszul esett, nagyon rosszul.
Nem gondoltam volna
Hogy épp akkor, épp azért, épp te!
Hideg zuhanyként ért, de nem mutattam.
Rideg voltam, magabiztos.
Úgy tettem, mintha
Egyeltalán nem érdekelne.
Pedig fájt..."

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz. Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont. Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el - ezt te is tudod.

"Egy jó barát belülről lát, ha külsődet szemléli is.
Egy jó barát mindent megbocsát, nem mutat tükröt bűnöknek.
Egy jó barát felsegít, minduntalan lelkesít.
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát, elhúzni nem tudja.
Egy jó barát céljaid elérésében segít, gátolni nem tudna.
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat, nem felejti egyetlen elhangzott szavadat.
Egy jó barát segítő kezet ad, Téged támogat, nem másokat.
Őrült kis világunkban ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?"

?Nem mindig mondom azt, amit mondanom kell, tudniillik többnyire azt mondom, amit igazán gondolok ez manapság nagy hiba. Könnyen félreértik az embert.?

A boldogsággal az a gond, hogy túl gyakran függ mások viselkedésétől!

Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.

Inkább elszenvedem a rosszat, mint elkövetem, inkább velem tegyenek rosszat, mint én tegyek rosszat más emberrel.

Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy te,
aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol!

Kiírta telefonom a neved,
hangod bebocsátást kért,
felajzva nyitottam kapumat,
hozzád röpültem rajongva,
leomoltam a dallam előtt,
mit szavad kottázott belém
? ó, mennyire kívánlak!
dúdolta szólamát a vágy
közömbös mondatok halmán.

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

"A remény ad erőt, hogy a nappalokat és az éjszakákat elviseljem... S reménykedve várom a percet, mikor ismét angyali szemébe nézhetek."

"Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál
Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál
De most már, tisztán látok
Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod
Minden percben csak rád gondolok
És sajnos hiába kértem bocsánatot
Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen
Bárcsak ujra itt lennél velem."

?Nem láthatod amit én látok, mert csak azt látod amit látsz.
Nem tudhatod amit én tudok, mert csak azt tudod amit tudsz.
Nem egészithetem ki azt amit látsz, s amit tudsz azzal amit én látok, s tudok, mert a kettő nem ugyanaz a kategória.
A tudásod sem cserélheted ki, mert akkor saját magad kell kicserélni?

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

"Elmentél tőlem, és én hagytam menyj csak el! Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tőlem, modnjam meg mit jelentessz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem! és mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentessz nekem? büszkeségből azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem!"

"Találkoztam egy lánnyal. Azt hittem ez a tűz eléget majd mindent körülöttem. És miután szakítottunk, feltűnt, hogy egyedül vagyok. Ez a tűz tényleg elégetett mindent.."

A legnehezebb dolog a világon: vérző szívvel belemosolyogni a feléd rohanó élet nevű vonat képébe!

Nem vagyok tökéletes lány!A hajam nem áll mindig jól,és gyakran elbukom!Ügyetlen vagyok néha és összetörik a szívem.Van,hogy nem sikerül semmi,de ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek akkor úgy érzem,hogy ez a különleges élet a valóság és lehet,de csak lehet,hogy SZERETEK TÖKÉLETES LENNI!

Mert ha szeretlek, meglátom benned azt akit csak ritkán látsz magadban: hozzá beszélek, és ő megért engem. Még akkor is, ha a világ legmélyebb dolgáról van szó. És ez fordítva is igaz: ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam.

A szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el, mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat, a rosszat nem látod, mikor bókol neked elhiszed s egyre jobban szereted. Ha ő szeret akkor állandóan figyel téged, ha mosolyogsz rá, ő őszintén visszamosolyog s ha sírsz ő is sír veled, de mégis letörli könnyeidet és azt mondja: Ne sírj, mert én még szeretlek!

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
Te vagy minden órám! Te vagy minden másodpercem!
Te vagy a lelkem! Te vagy az egyetlen szerelmem!
Te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom,
Te vagy a hangulatom, te vagy a könnycsepp az arcomon.

Amikor úgy érzed, hogy az életnek nincs semmi értelme, gondolj azokra, akiknek még egy nap van az életéből...
Amikor úgy érzed, hogy meg akarsz halni... gondolj azokra akik mindent megadnának , hogy élhessenek...

Te tudod, nem vagyok könnyű eset,
Tudom, ha szomorú voltam a vigaszom rád esett,
Te tudod, amit más talán sosem tud majd,
Tudom, azt, hogy számíthatok majd rád,
Te tudod, van, amit sosem felejtünk el,
Tudom, hogy szeretettel gondolok rád és, hogy sosem feledlek el,
Te tudod, boldogságunk sok mindenen ment keresztül,
Tudom, szívünkben egy közös dal csendül,
Te tudod, mit őrizgetek a szívemben,
Tudom, emlékem nem csupán örömöt hagyott a szívedben,
Te tudod, lelkem fájdalmas dallamát,
Tudom, e dallam érte kiált,
Te tudod, szavaid őrzöm, bármily távol is vagy tőlem,
Tudom, hogy már csak a múltat őrzöm,
Te tudod, soha nem feledlek el téged!
Tudom, egy igaz barátra leltem benned!

Kinek hiánya így fájhat!
Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára.
Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok, És most egyre-egyre csak miatta sírok. Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj, Hogy újra mond: "Azt sem meséltem még?!"
Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod,
És kizárva ilyenkor az egész világot,
Szívem és lelkem csak téged hallgasson.

Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném,
Hogy mindig mellettem legyél.
Minden percem kísérd szemeddel,
És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

Hogy amikor feladnám az életem,
Akkor is legyél ott mellettem,
És mondd azt, hogy ne tedd ezt,
Fogd meg két kezem, és el ne engedd.

Hogy amikor boldog vagyok,
Azt megoszthassam veled,
Amikor vidám vagyok,
És minden rendben.

Hogy amikor a szerelmem elhagy,
Tudjak kire támaszkodni,
Hogy a lelkem ne érje fagy,
Ne hagyd a szívem kihűlni.

Amikor már nem érzek magamban életet,
Világíts rá, hogy nincs így ez.
Hogy amikor már senkire nincs szükségem,
Pofozz fel, és megjavulok, megígérem.

Hogy ha már nem kívánok senkit szeretni,
Mondd azt, hogy engem kell szeretni.
Mondd nekem, kérlek, hogy szeretlek,
És megígérem neked, soha nem feledlek.

Hogy egy buli utáni reggelen,
Ébredj velem és mondd azt, fáj a fejem.
Amikor átbulizzuk ketten az éjszakát,
Aminek soha nem feledjük napját.

Amikor az esküvőmön eldobom a csokrom,
Akkor is légy mellettem, és légy velem boldog.
Táncolj velem egy gyönyörű ruhába,
És mondd azt, semmi nem volt hiába.

Légy mellettem akkor is, mikor eltöröm a karom,
Ülj velem órákat egy hideg padon.
Nézzünk együtt fel az égre,
Azt szeretném, ha soha nem lenne vége.

Ne hagyj elveszni, mikor szenvedek,
Találd meg bennem a szépet.
Élj velem, és szeress igazán,
Csak azt kívánom, hogy mindig Te vigyázz rám!?

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat